A betegségek megállapítása, diagnózisa és annak gyógykezelése az orvos feladata. Az orvos a munkájához igénybe vesz in vivo és in vitro eszközös, műszeres vizsgálatokat. Az in vitro vizsgálatok közé tartoznak a laboratóriumi vizsgálatok. Az anamnézis a beteg panaszai, fizikális és eszközös vizsgálatok együtt kell, hogy képezzék a szükséges terápia meghatározását. Mivel a beteg gyógyulását a táplálkozás nagymértékben befolyásolja, ezért az orvos a beteg táplálkozására vonatkozóan is rendelkezhet. Ez leggyakrabban dietetikus segítségével történik.
Egészségünk megőrzésének érdekében sokat tehetünk az élelmiszerek helyes megválasztásával. Az élelmiszerek tartalmaznak fontos tápanyagokat, melyek szükségesek életünk fenntartásához, de szinte minden esetben tartalmaznak nem kívánatos anyagokat is. A helyesen összeállított étrend tartalmazza a számunkra szükséges tápanyagokat, de csak kis mennyiségben a nem kívánatos összetevőket. „Ami az egyik embernek étek, a másiknak méreg” mondja egy jól ismert mondás. Tehát nincs mindenkinek, és minden esetre való élelmiszer, vagy táplálkozási forma. A többféle táplálkozási irányzat pontosan ezért alakult ki.
Az orvosi kezelések sokkal nagyobb sikerrel járnának, ha nagyobb figyelmet fordítanának a táplálkozásra, esetleg bizonyos hiányzó mikro tápanyagokat pótolnának. Nagyon olcsó, de igen hatékonyan támogatják az orvosi kezeléseket a szervezet ionjainak, ásványi anyagainak pontos mérése, szükség szerinti pótlása. A leggyakoribb, szív és érrendszeri betegségekben különös jelentősége van az ionoknak, úgymint Nátrium, Kálium, Nátrium/Kálium arány, Kalcium, Magnézium, Klorid, Foszfor, Kalcium/Foszfor arány. Fontos az a tény is, hogy a kétértékű ionok (pl. Kalcium és Magnézium) biológiai hatásukat ionizált formában fejtik ki. Legalább az ionizált Kalcium meghatározása szükséges lenne. Ezen ionok mérése fontos lehet mind a szérumban, mind pedig a 24 órás vizeletben. Szükség esetén segíthet a terápia pontosításában, illetve a megfelelő ásványi anyag bevitel meghatározásában, követésében. További fontos tény, hogy míg a Nátrium és a Kalcium jórészt a sejten kívül található, a Magnézium és a Cink (és a Kálium) sejten belül, ezért Magnézium és Cink mérés nem biztos, hogy tudja mutatni a sejtek Cink és Magnézium hiányát. Ez esetben célszerű a vörösvértest Magnézium és Cink meghatározása. Ha ez nem lehetséges, akkor a vizelettel ürített mennyiségek adhatnak tájékoztatást.
Az ionok szorosan kapcsolódnak a különféle hormonokhoz és mediátorokhoz (a Nátrium az aldoszteronhoz, kortizolhoz, adrenalinhoz, de még a pajzsmirigy hormonokhoz is). A Kálium kapcsolódik az aldoszteronhoz, adrenalinhoz, inzulinhoz. A Kalcium a parathormonhoz D3 vitaminhoz, és a pajzsmirigy által termelt calcitoninhoz és a Foszforhoz. A Magnézium szabályozása is kapcsolódik a Foszforhoz, Kalciumhoz, parathormonhoz és a D vitaminhoz. A Cink fontos citoplazma építő anyag, nélküle új sejtek nem tudnak létrejönni.
Az ásványi anyagok pótlásánál a jelenlegi gyakorlat nem veszi figyelembe annak formáját. Fontos az ásványi anyaghoz kötött anion formája is. A Nátriumot Kloriddal célszerű bevinni, és egy kisebb mennyiséget növényekből citrát és malát formájában. A Káliumot szintén citrát, vagy malát formában javasolt használni, de nem javasolt a klorid forma (Kálium kloridot csak orvos használhat megfelelő monitorozás mellett). Az étrendkiegészítők adagonként 70 mg káliumot tartalmazhatnak. A szervezetnek többféle anionra van szüksége, úgymint citrát, malát, glükonát, glükarát, szukcinát, orotát. Táplálékkiegészítőként népszerűek az aminosavakhoz kötött ásványi anyagok is, azonban ez nem minden esetben célszerű, mivel így elveszik a természetes szabályozás a felszívódásban. A növények tartalmazzák a megfelelő anionokat az ember számára.
A tanácsadások során az ásványi anyagoknak csak a kation részét szokták figyelembe venni (ami a tiszta fém és önmagában mérgezőek lennének) Ugyanakkor a kationok minden esetben anionokhoz kapcsolódnak, ezért bevitel szempontjából ezeket is figyelembe venni. Az anionok bizonyos formái inkább növényi, míg mások állati eredetű ételekben fordulnak elő. Az állati eredetű ételek inkább laktát, foszfát, szulfát anionokat tartalmaznak, az erjesztett termékekben leginkább laktát fordul elő. A laktát nagyon sok ember számára nem megfelelő, főleg annak a d formája (d-laktát). A laktátot figyelembe kell venni a probiotikumok választásánál is. Célszerű olyan törzseket választani, melyek nem d-laktátot, hanem l-laktátot termelnek. A probiotikumok kiválasztásánál egyébként fontos szempont, lehet, hogy hisztamin termelő vagy nem, vagy épen hisztamin fogyasztó. A d-laktát és a hisztamin miatt sok ember számára az egészségesnek mondott erjesztett ételek nem megfelelőek.
Az anionok közül vannak a szervezetben úgynevezett nem metabolizálódó anionok, mint pl. az oxalát (sóska, rebabarbara spenót) tartarát (szőlő), vagy a szervetlen szulfát. Ezt a vesének kell kiválasztani, ami nagy teher lehet főleg, ha annak koncentrált formájában kerül bevitelre, levek fogyasztásakor.
A táplálkozással foglalkozó szakemberek, tanácsadók, ismerve az élelmiszerekben lévő különféle összetevők hatását tanácsot adhatnak a hozzájuk fordulóknak, figyelembe véve a kort, nemet, fizikai aktivitást, egészségi állapotot, társadalmi hátteret, szokásokat, vallást.
