Az inzulinrezisztencia a 2 típusú cukorbetegséget megelőző állapot. Bizonyos sejtjeink, mint pl. az izomsejtek, zsírsejtek csak inzulin jelenlétében képesek felvenni a vérből a cukrot. Inzulinrezisztencia esetén csak magas inzulinszint hatására történik a cukor felvétel. A sejtek csökkent reakciókészségét a hasnyálmirigy inzulin termelésének növelésével kompenzálja. Ennek hosszabb ideig tartó fennállása kimeríti a hasnyálmirigy Béta sejtjeit, így az már nem lesz képes megfelelő mennyiségű inzulint előállítani.
Az inzulinrezisztenciát, mint a kettes típusú cukorbetegség előfutárát többféle állapottal, betegséggel kapcsolatba hozzák:
- pajzsmirigy alulműködés,
- policisztás ovárium,
- menstruációs zavarok,
- elhízás,
- metabolikus szindróma,
- depresszió,
- nem alkoholos zsírmáj (NAFLD).
Leggyakoribb panaszok, tünetek:
- Túlsúly, hízékonyság,
- fáradékonyság,
- menstruációs zavar,
- hajhullás,
- alvás zavar,
- koncentrációs zavar,
- éjszakai izzadás.
Az inzulinrezisztencia labor vizsgálatokkal könnyen diagnosztizálható. Ez esetben egyszerre határozzák meg a vérből a vércukor szintet és az inzulinszintet. A kettőnek a szorzata osztva 22,5-el az úgynevezett HOMA index. 2 és 4 között inzulinrezisztencia gyanús és 4 felett mondják ki az inzulinrezisztencia diagnózisát. A Homa indexet az éhgyomri vércukorszint alapján számítják ki, mely sok esetben lehet normális, mégis fennállhat az inzulinrezisztencia. A diagnózis felállításához szükség lehet a terhelése vércukor és inzulin értékekre is (OGTT= orális glukózterhelés tolerancia teszt). A labor eredményeket mindig a klinikai tünetekkel együtt szükséges értékelni.
Az inzulinrezisztencia sikeres kezelésében fontos a megfelelően összeállított étrend, a mozgás programok, a stressz megfelelő kezelése, illetve szükség esetén gyógyszeres kezelés.
