A vékonybélben elszaporodó baktériumok a nem, vagy csak részben megemésztett ételt saját életfolyamataikhoz felhasználják, melynek során különféle káros anyagok keletkeznek, ami emésztőrendszeri zavarokat és tüneteket vált ki.
Legjellemzőbb tünetek:
- puffadás, fájdalom,
- hasi diszkomfort érzés,
- székelési habitus megváltozása
- különféle idegrendszeri tünetek és
- hormonális zavarok.
A vékonybél alsó szakaszán normálisan is találhatók baktériumok, de ezek eltérnek a vastagbél baktériumaitól, és számuk néhány nagyságrenddel kevesebb. Ezen a tájon úgynevezett földbaktériumok élnek, másként takarító baktériumoknak is hívják, legjelentősebb képviselőjük a bacillus subtilis. Leginkább a bélnyálkahártya levált sejtjeiből keletkező fehérjéket takarítják el.
A bacillus subtillis jó alanya a génmanipulációnak is, ezért sokféle változatát állították elő. Ilyen termék az Oroszországban gyártott Vetom készítmény is. Különböző fajtájuk különböző anyagok, így mikróba ellenes anyagok, gamma interferon előállítására képes a szervezetben. Az antibiotikumok elterjedése előtt kiterjedten alkalmazták őket különféle fertőző betegségek gyógyítására.
Egészséges emberben, megfelelő emésztésnél, jó felszívódás mellett ez a bélszakasz már alig tartalmaz tápanyagot, leginkább az ember számára nem emészthető szénhidrátok (rostok) találhatók a béltartalomban. (Ha a vékonybél tartalom az erjedés hatására savassá válik pH 5,5 alá a bacillus subtilis aktivitása lényegesen lecsökken vagy megszűnik.) Egyes leírások a bacillus subtilist károsnak tartják.
Abban az esetben, ha a gyomorsav nem elég erős, vagy nem elegendő az epe, tág tere marad ezen bélszakasz megfertőződésének, A gyomor savas ph-jának hatására elpusztul a baktériumok nagy része, míg a megmaradó baktériumokat és vírusokat az epe pusztítja el. Úgyszintén nem kedvező a mikroorganizmusok és a paraziták számára az emésztőnedvek jelenléte. További fontos szempont, hogy a tápcsatorna szinte minden részén megtalálható a szekretoros IgA (egyénenként nagyon eltérő lehet a szintje). A fenti állapotok miatt a tápcsatorna felső és középső része szinte nem is tartalmaz baktériumokat. A vékonybél felső középső része gyakorlatilag baktérium mentes.
A vékonybél és a vastagbél között egy billentyű, a Bauhin billentyű található, mely a béltartalmat csak egy irányba engedi áramolni, a vékonybélből a vastagbélbe. Előfordulhat az is, hogy a bauhin billentyű bizonyos okok miatt nem zár jól, a vastagbél baktérium flórája behatol a vékonybélbe. Minél több baktérium van jelen, annál inkább már a vékonybélben elindul az a fermentációs folyamat, melynek csak a vastagbélben lenne szabad. Ha emésztési zavar is társul a folyamathoz, az még több tápanyagot biztosít, az ott lévő elszaporodott baktérium tömegnek. A fenti folyamatok, különböző mérgek (toxinok) gáz és kismolekulájú metabolitok termelésével járnak. A vékonybélben keletkező gázok puffadást, kismolekula súlyú anyagok az ozmózis nyomás megváltozását okozzák és ezért a béllumenbe beáramló víz áramlik, ami tovább növeli a puffadás érzését, és viharos perisztaltikát, hasmenést válthat ki. A folyamat tovább rontja az emésztést, a toxinok a bélnyálkahártya sejtek gyorsabb elhalását, okozhatják. Sérül a hámsejteket összekapcsoló (gap junction) váz, ami a nem, vagy csak részben lebontott tápanyagok bejutását okozza a bélnyálkahártyába és onnan tovább az erekbe, ahol direkt toxikus, vagy immunológiai reakciókat váltanak ki. Az elpusztuló Grám-negatív baktériumok sejtfalából felszabaduló endotoxin tovább mérgezi a szervezetet.
A baktériumok túlszaporodásához tulajdonképpen két dolog szükséges, az egyik maga a baktérium nagyobb mennyisége, a másik pedig a megfelelő táplálék a baktériumok számára.
Gyógyítása
Ennek megfelelő antibiotikumot (nem felszívódó) adnak, és a táplálékot megvonják a baktériumoktól. Az erjesztő baktériumoktól az erjeszthető szénhidrátokat szükséges megvonni, a rothasztóktól a fehérjét. Az erjeszthető szénhidrátok a FODMAP-ok, de valójában a keményítők is erjeszthetők. A cellulóz, mint oldhatatlan rost, a baktériumok számára alig hozzáférhető, igy az oldhatatlan rostok jó eredménnyel használhatók bizonyos esetekben a SIBO kezeléséhez.
A vékonybélben lévő baktériumok mennyiségének csökkentésében a FODMAP diéta ritkán alkalmas, talán célszerűbb a SCD (Special Carbohydrate Diet). Az SCD diéta engedélyezi a monoszacharidokat, akár a laktózt és fruktózt is amennyiben nincs intolerancia és vagy felszívódási zavar, de nem engedélyezi a többi FODMAP-ot és a keményítőt. Az oldhatatlan (cellulóz) rostokat általában nem szükséges korlátozni.
